|
A napraforgó a legfontosabb és a legnagyobb területen termesztett olajnövényünk, ezért meghatározó szerepe van a hazai növényolaj-termelésünkben. A napraforgó termesztése világviszonylatban is fejlődő tendenciát mutat. Vetésterülete az utóbbi években mintegy 10 millió ha-ra növekedett. A napraforgóolajat nagyobbrészt jó minőségű étolajként hasznosítjuk, de a margarin és szappan gyártásának is fontos alapanyaga. Az olaj előállításakor visszamaradó extrahált dara pedig fehérjében gazdag takarmányként kerül felhasználásra az állatok takarmányozásában. A napraforgó nem csak fontos olajnövény, hanem értékes zöldtakarmány és zöldtrágya-növény is. A különböző napraforgós keveréktakarmányok főleg a nagyobb fehérjetartalmuknál és igénytelenségüknél fogva jelentősek. A másodnövényként sűrűre vetett napraforgó viszont a legbiztosabb zöldtrágyanövény, az ország bármely területén. Hazánkban a napraforgót korábban az igénytelen növényekhez sorolták, és nagyobbrészt csak gyengébb talajokon termesztették. Eleinte utak, kukorica és burgonya táblák szegélyezésére vetettek csupán néhány sort, később a központi utasítások hatására a más növény számára nem kielégítő területeket hasznosították vele. A hibridek elterjedése és a teljes gépesítettség hatására ez a szemlélet már teljesen megszűnt, és jelenleg a napraforgó az egyik legfontosabb ipari növényünk. |
| További információk... |  |
 |
Rendszertani helye és biológiai jellemzése
A napraforgó /Helianthus annuus L./ a fészkes virgágzatúak /Asteraceae/ családjába tartozó, egyéves, kórós növény. Gyökérzete. Jól fejlett, mélyrehatoló, dúsan elágazó főgyökér és dúsan fejlődőtt oldalgyökerek, melyek 60-70 cm mélységig szövik át a talaj felsö részét, ezeket a sűrűn növő fehér gyökereket ún. esőgyökereknek is nevezik, mert nagy tömegben akkor fejlődnek ki, ha sok csapadékot kap a napraforgó. Ennek hiányában a mélyebben elhelyezkedö és ugyancsak nagy szívóerejü gyökerek révén a szárazságot jól tűri és jól hasznosítja a talajok nyers tápanyagát és vízkészletét. Szára eröteljes, a fajtától függően 1,5-2,5 m magas. A régebben termesztett tájfajták magasabbak /2,5-3,2 m/, és hajlamosak voltak az elágazásra és a többtányérúságra, ami nem kívánatos. Nagyüzemi termesztésre csak az alacsony, vagy középmagas /1-2 m/, bókoló, és el nem ágazó, egytányérú fajták alkalmasak a gépi betakaríthatóság miatt. A napraforgónak dudvás szára van, amely belül szivacsos, és amikor beérik, durva, érdes felületü, megfásodott kóró lesz belőle. Levelei. A napraforgónak szórt állású, nagy szívalakú, serteszőröktől érdes levelei vannak. Virágzata. Fészkes virágzat /fészek tányér/, külsö peremén elhelyezkedő fészek-pikkelyekkel. A fészekvirágzat szélén vannak a rovarok csalogatására szolgáló sárgaszínü, nyelves virágok. A tányéron a tányér közepe felé haladva, szabályos körökben helyezkednek el a hímnös, csöves virágok, melyekben a porzók előbb érnek, mint a bibe. Ezért a napraforgó kölcsönös beporzással, a rovarok útján termékenyülő növény. Termése. A fajtától függően változó színü és nagyságú, egymagvú kaszattermése van. A magvak olajtartalma fajták szerint változó; 30-40, illetve a nagy olajtartalmú fajtáké 45-50 %. Kapott termésmennyiség: 2,5-3,0 t/ha. Vetésterület 350-450 eha. Fajtamegválasztás. A vetésterület 100%-án hibrid napraforgót termesztünk. Általában az a helyes, ha több, de legalább két eltérö tenyészidejü fajtát termesztünk egy-egy üzemben. A hibridek megjelenése és európai elterjedése hazánkban is fajtaváltást sürgetett. A hibridek elterjedése viszonylag rövid idő alatt ment végbe; 1977-ben csak 5 % körül volt, jelenleg már a vetésterület teljes egészét hibridek foglalják el árutermelési célból. Fajta napraforgókat már csak családi gazdaságokban étkezési, madáreleség céljára termelnek kisebb területeken.
Éghajlat és talajigény, vetésváltás
Éghajlatigény
A napraforgó termesztésére hazánk éghajlata mindenütt alkalmas, de ahol a középkorai érésű kukoricák már nem érnek be, oda ne vessünk napraforgót. A napraforgó - meleg és fényigényes - szárazságtűrő növény, de nagy termések eléréséhez - főként a belterjes igényü fajták esetében - kedvezö eloszlású és mennyiségű csapadékot igényel. Növekedése kezdetén teljes vízigényének kevesebb mint ötödével beéri, a tányér kezdemény kialakulásakor azonban a virágzás idejéig ez 40-45%-ra emelkedik, az olaj képzödéskor pedig néhány százaléknyit csökken. Ha ezekben az időszakokban vízhiány van, akkor olajtartalom csökkenés várható. Fiatal szikleveles korában kevésbé, de később már a hidegre is érzékeny.
Talajigény
A talajra kevésbé igényes növény a napraforgó. A szélsőséges talajok kivételével minden talajon termeszthető, de az természetes, hogy a jobb talajokon a napraforgó is többet terem; és hogy az intenzív fajták a talajra is igényesebbek. Olajhibridek termesztésére ha a hektáronkénti olajmennyiség jelentős csökkenését el akarjuk kerülni vessük olyan talajba ahol a kukorica is jó eredménnyel termeszthető.
Növénytársítás és vetésváltás
A napraforgó - az azonos gépek miatt - jól társítható a búzával és a kukoricával. Az előveteményekre sem igényes. Rendszerint két gabona közé szokott kerülni, de szabálynak tekinthető az is, hogy önmaga után nem vethető, ezért csak 5-6 év múlva lehet ugyanarra a területre vetni, betegségeinek felszaporodása miatt. Annak ellenére, hogy a napraforgó jó gyomirtó növényünk, mégsem tartozik a jó búza elővetemények közé. Ez egyébként nem annyira a talajok tápanyag kihasználásával, mint a talajok nagyfokú kiszárításával magyarázható. Ezért helyesebb, ha tavaszi gabonát, vagy kukoricát vetünk utána. Az öszi vetésü növények számára azért sem tekinthető jó előveteménynek, mert nagy tömegű szár- és gyökmaradvány maradt utána, és szeptember végi betakarítása miatt nincs lehetőség optimális magágyat kialakítani, nincs idő a lebomlásra sem.
A napraforgónak, különösen a belterjes fajtáknak elég sok tápanyagra van szükségük, hogy potenciális termöképességüket minél jobban kihasználhassuk.
Szervestrágyázás
Intenzív körülmények között nincs szükség közvetlen istállótrágyázásra, de gyengébb talajokon adhatunk alá istállótrágyát is.
Műtrágyázás
A napraforgó jól hasznosítja a műtrágyázást. A műtrágyák mennyiségét és termésnövelő hatását a napraforgónál is számos tényezö módosítja. A napraforgó fajlagos tápanyagigénye 100 kg főtermésre vonatkoztatva: 4,1 kg N, 3 kg P2O5, 7 kg K2O; így összesen 14,1 kg vegyes NPK - hatóanyagot von ki a talajból, ahol a tápanyagok aránya 1:0,7:1,7. A MÉM-NAK irányelvek szerint a közepes tápanyag-ellátottságú szántófőldi termöhelyek, illetve talajok esetén a napraforgó fajlagos műtrágyaigénye hatóanyag kg/t: 25-40 kg nitrogén, 36-70 kg foszfor, 44-90 kg kálium hatóanyag, amely 105-200 kg vegyes - NPK - hatóanyagnak felel meg. A foszfor és kálium műtrágyát a nagyon laza talajok kivételével összel alaptrágyaként adjuk. A N-műtrágyát rendszerint két részletben, pl. 30-40 %-át alaptrágyázásra összel, a visszamaradó 60-70 %-ot pedig tavasszal, a vetőágy készítéssel a talajba dolgozva, starter műtrágyaként adjuk. A N-böségre a napraforgó műtrágyázásánál is vigyázni kell, mivel a nitrogéntrágyázás és a napraforgó gombabetegségei között szoros összefüggés van. A nitrogén böség a vegetatív szervek növekedését serkenti elő, ezért fokozza az érés egyenetlenséget, valamint károsan hat az olaj beépülésére is. Az utóbbi években kedvezö tapasztalatok vannak a napraforgó lombtrágyázásával is.
A napraforgó alá végezhető talajelőkészítö munkák mindenben azonosak a kukorica talajelőkészítésével.
Vetés
A napraforgó vetése a kukorica vetésével azonos időszakban történik. Az optimális vetésideje, amikor a talaj hőmérséklete tartósan eléri a 10-12 0C-t; ez április közepe felé alakul ki. A vetést legkésőbb május elejéig be kell fejezni. Ha a napraforgót silózásra, vagy csalamádénak és zöldtrágyázás céljára vetjük, akkor a vetésidő a termesztés célja szerint alakul. /Részletesebben a takarmánynövényeknél./ A vetés mélysége: 4-8 cm; kedvezö nedvességü kötöttebb talajon 4-6 cm, lazább talajokon 6-8 cm. Vetésmód: soros és szemenkénti sorosvetés. A napraforgót ma már korszerü vetőgéppel - rendszerint kukorica vetőgéppel - vetjük, így a sortávolság a vetőgépektöl függően 70-76 cm. /De keskenyebb /50 cm/ is lehet./ A vetőmagmennyiség töszám/ha 55-60 ezer tö/ha.
A napraforgó növényápolásához a gyomirtás, a betegségek és kártevők elleni védekezés, valamint a töszámbeállítás tartozik. A soros és a nagyobb magmennyiséggel vetett szemenkénti vetést ritkítani kell. A ritkítást akkor kell elkezdeni, amikor a növények 3-4 leveles korban vannak. Ma már a szemenkénti vetés az elterjedtebb ezért a töszám beállítási munkára a vetésterület nagyobb részén nincs szükség. A tenyészterület nagysága, vagyis a hektáronkénti töszám mindig a fajtától és a talaj minőségétöl függ. A fajtáktól függő optimális töszámok a következök: az intenzív fajtáknál 42-48 ezer tö/ha, a kisebb olajtartalmú - külterjes - fajtáknál 35-38 ezer, a hibrideknél pedig 48-50 ezer tö/ha.
Gyomirtás
A gyomirtás ma már a napraforgónál is a vegyszeres gyomirtásból áll. A gyomirtásra felhasználható készítmények egyedül alkalmazva itt sem adnak kielégítő eredményt. Ezért rendszerint kombinált eljárások - és vegyszerkombinációk - kerülnek alkalmazásra. Az engedélyezett szerekböl a következö technológiák állíthatók össze: A vetés előtti szereket permetezés után azonnal a talajba kell dolgozni. Vetés utáni permetezést a vetés után minél előbb el kell végezni. Az állománykezelés speciális gyomproblémák megoldására való. Betegségek: a napraforgó termöképességének jobb kihasználása megköveteli a gombás eredtü betegségek elleni védekezést. Ennek legfontosabb tényezöje, hogy a betegségeknek ellenálló fajtákat válasszunk, mellyel elsösorban a peronoszpóra kártétele szorítható vissza, illetve csak csávázott, minőségileg ellenörzött fémzárolt vetőmagot használjunk. Az évjárattól függően okozhat a napraforgóban kisebb vagy súlyosabb károkat a szürke penészes és fehérpenészes szár- és tányérrothadás; a diaportés szár- és tányérfoltoság, amelyek ellen két-három fungicides állománykezeléssel védekezhetünk. A vegyszerezést a betegségekre különösen fogékony fenológiai stádiumokban kell elvégezni, így a növény 6-8 leveles állapotában, a tányérképzödés időszakában majd a virágzás végén, ha csapadékos és meleg az időjárás. A védekezés csak akkor lehet hatékony, ha betartjuk a vetésváltást és ugyanazon a területen 4 évnél hamarabb nem termesztünk napraforgót. kártevők: kártevői közül a talajlakók és barkók elleni védekezés megegyezik a kukoricánál alkalmazottakkal. A madarak nemcsak a érett napraforgótányérokat, hanem a frissen kikelt csíranövényeket is károsíthatják. Ellenük riasztással védekezhetünk, részben csávazóanyagokkal is. A levéltetvek (főként a répalevéltetü) károsítása nyomán a levelek torzulnak, súlyosabb esetben a növény fejlődését is visszavethetik. A rajzás idejében elvégzett védekezéssel a kártétel jelentősen csökkenthető. A mezei poloskák és bagolylepkék károsítása ellen a fiatal egyedek gyérítése ad kielégítő eredményt.
A napraforgó egyenetlenül érik, ezért betakarítása, különösen a gépi betakarítás nagy figyelmet és gondosságot igényel. A betakarítás idejét többféle tényezö is befolyásolhatja. Ezek: a termesztett fajta tenyészideje, a vegyszeres lombtalanítás, és az üzem szárítókapacitása. A naprafogónak három érési fokozata van: sárga-érés kezdete, sárga-érés vége és teljesérés. Betakarításra a sárga-érés vége a legalkalmasabb, amikor a kaszat nedvességtartalma 15-18 %-os, a tányér színe rozsdabarna, és a szélén lévö pikkelylevelek erősen töredeznek. Ekkor kapjuk a legtöbb termést is, mert még nincs számottevő pergési veszteség. A madárkárok mérséklése, az egymenetes gépi aratás - az egyöntetü érés, a kombájn érettség meggyorsítása - érdekében vegyszeres állományszárítást - deszikálást - ill. érés gyorsítást kell végezni. A vegyszert repülőgéppel vagy helikopterrel lehet kipermetezni. Amikor a kaszat 25% nedvességet tartalmaz. (Érésgyorsító esetén 40-50%-os kaszat nedvesség). A deszikált napraforgó betakarítását napraforgóadapterrel felszerelt gabonakombájnnal végezhetjük, csak arra ügyeljünk, hogy a dob fordulatszámát a kívánt mértékben le kell csökkenteni.
Tárolás
Az olajnövények magvainak tárolása körültekintö gondosságot igényel, mivel csak a tiszta és száraz mag tárolható veszteségmentesen. A betakarított napraforgót tisztítani és szárítani kell. Szárításra alkalmasak a különböző terményszárítók. A szárítás folyamán nagy gondot kell fordítani a fokozatosságra, mert a kaszatok magas olajtartalmuk miatt könnyen meggyulladhatnak. Szárítás és tisztítás után is csak 15-20 cm-es rétegben tárolható a napraforgó. Általános szabálynak tekinthető, hogy tartósabb és vastagabb rétegben való tároláshoz 8%-os nedvességtartalomra kell leszárítani a napraforgó kaszattermését, ellenkezö esetben gyors avasodásra, vagy a befülledés következtében öngyulladásra számíthatunk.
